Humanitárius
Századunkban az orvostudomány, a közlekedés, az atomenergia és az elektronikus kommunikáció terén elért műszaki, illetve technikai eredmények egész sorának dacára olyan társadalomban élünk, amely súlyos problémákkal küzd. A kábítószer, a bűnözés és a hanyatló erkölcsök háromfrontos támadása alatt világunk nagy része valóságos „szemétdombbá” vált. Bizonyos becslések szerint például a marihuána Amerika legjövedelmezőbb növénye lett, míg az illegális kábítószer‑kereskedelemből származó éves bevétel becsült összege 500 milliárd dollár. Adjunk hozzá még ezekhez a számokhoz további 700 milliárd dollárt, amelyet orvosi és pszichiátriai gyógyszerekre költöttek, és végül szembe kell néznünk egy valóban bolygószintű válsággal, amelyben a Föld lakossága több pénzt költ gyógyszerekre és kábítószerekre, mint amennyi árut és szolgáltatást a legtöbb ország megtermel.
A tisztességtelen úton szerzett jövedelem mégis csupán az egyik mércéje a kábítószerrel való visszaélések okozta kárnak. A bűnözés és a kábítószerek kapcsolata egy másik probléma. Az Egyesült Államok Igazságügyi Minisztériuma által készített tanulmányok szerint az erőszakos bűncselekményekért letartóztatott emberek felénél a tesztek során kimutatható, hogy illegális szereket fogyaszt. Ez évente jóval több mint egymillió erőszakos cselekményt jelent – ennek az ára az emberi szenvedés szempontjából pedig ki sem számolható.
Nagyon valószínű, hogy mind a kábítószerekkel való visszaélés, mind a bűnözés hátterében a „posztmodern erkölcsi krízisnek” nevezett tényező áll. A tények itt is zavarba ejtők: a házasságok több mint 40%‑a válással végződik, az amerikai ifjúság 40%‑a készségesen bevallja, hogy szokott nyereségvágyból hazudni, míg 64%‑uk beismeri, hogy csal a vizsgákon. A kép még ennél is gyászosabb, ha a kibertérben elkövetett vétségeket nézzük. Ne feledjük: az interneten található weboldalak legalább 10%‑a pornográf természetű, és a használatban lévő kereskedelmi szoftverek 40%‑a kalózmásolat. Ezek után nem meglepő, hogy miközben a betörés, a sikkasztás és a lopás minden más formája járványos méreteket ölt, a történészek ezt a korszakot „az erkölcsi hanyatlásnak a Római Birodalom kora óta példátlan időszakaként” írják le.
Mivel L. Ron Hubbard már 1950‑ben megérezte, merre tart a világ, elkezdte keresni azokat az eszközöket, amelyekkel, ahogy kijelentette:
„Az Ember újra lábra tud állni, és képes magára találni egy rendkívül zavaros, mechanisztikus társadalomban, illetve vissza tud nyerni némi boldogságot, őszinteséget és némi szeretetet és kedvességet abból, amellyel teremtetett.”
Ennek a keresésnek az eredményei azok a humanitárius technológiák, amelyekkel helyre lehet állítani az egyén tisztességét, és ennek az eredményeként jöttek létre mindazok a dolgok, amelyekről a következő oldalakon olvashatunk.
